Október 1-jén megálltunk egy pillanatra a tanévkezdés feladataiban és versekkel, ajándékkal köszöntöttük a nagyszülőket.

 Sütő András gondolatát idézem: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” A mi világunk apáink, nagyapáink életével, munkásságával kezdődött. Ők építették meg számunkra a jelent, amelyben élünk és élnek az iskolába járó unokáik is!

Amint a természetben is van tavasz, nyár, ősz és tél, az ember életében is ez a folyamat megy végbe. Az idős kor az Élet rendje, az éretté válás korszaka, életbölcsességgel, gazdag tapasztalatokkal. Szeretnénk, ha a gyerekek mindezt megértenék, értékelnék! Tanulják meg időben, hogy lehetővé kell tenni nagyszüleink számára az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani a pihenés éveire. Vigyázni kell rájuk, segíteni őket, hogy a hosszú évek kemény munkája után örömteli életet élhessenek! Érezzék, hogy nem hagyjuk magukra őket, hogy fontos részei életünknek!

Ezért készültünk nagy örömmel és izgalommal erre az estére, ahol sok-sok verssel, és Gárdonyi Géza: A mindentudó kalap c. jelenetével hol megríkattuk, hol megnevettettük az időseket. Napokig varrtuk az ajándék-rizsbabákat: a nagymamák számára tyúkanyót, a nagypapáknak bölcs baglyot. A gyerekek boldogan tanulták és énekelték a régi időket idéző dallamokat: Ihász Gábor: Múlnak a gyermekévek; Kovács Kati: Oh mammy, mammy blue és Halász Jutka: Mit tehetnék érted? c. slágerét. Hadd legyen itt is ajándék az osztály kedvenc versének idézete:

„Nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!
A reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!”
(Óbecsey István: Szeressétek az öregeket!)

Rendhagyó és felejthetetlen estét éltünk át az osztállyal, a szülőkkel és a 27 nagyszülővel! Jó egészséget, tartalmas, boldog életet kívánunk minden Kedves Nagyszülőnek és idős embernek!

Polczer Csabáné