Nyolcadik osztályos diákjaink hónapok óta készültek erre a jeles alkalomra. Tanulták a ballagási dalokat, meghívókat osztottak szét barátaik, rokonaik, tanítóik közt.

 Csütörtök este szerenádoztak az őket tanító pedagógusoknak, akiktől kedves szavakkal, idézetekkel, búcsúztak el.

Kezdetben alig várták a ballagás idejét, ám ahogy közeledett a várva várt nap, úgy érezték át egyre mélyebben a búcsúzás fájdalmát is.

Június 10-én este a hetedik osztályosok és három szülő virágba öltöztették az iskolát, amit 11-én a kora reggeli órákban fejeztek be. Szombaton reggel az 5. és 6. osztályosok is kivették részüket a segítésből, saját tantermüket és környezetét maguk csinosították, dekorálták. Köszönjük az ízlésesen elkészítet díszítést minden segítő szülőnek és diáknak!

A ballagók számára utoljára szólalt meg a csengő szombaton 10 órakor. Ekkor indultak el, hogy diáktársaiktól búcsút vegyenek az osztálytermekben. Ezután kezdetét vett a ballagási ünnepség.

A Himnusz eléneklése után Huszár Olívia búcsúztató beszédben, majd Laukó Lili szavalattal, Léki Magdolna: Menj tovább… c. versével köszöntek el nyolcadikos társaiktól.

Mosonyi tanár úr saját dalával vett búcsút az iskolából távozó tanulóinktól.

A nyolcadikosok nevében Gerebenics Vivien mondott köszönetet tanáraiknak, szüleiknek búcsúbeszédében. Háljuk jeléül 1-1 szál rózsával köszöntötték őket. Végül Jankovics Laura tolmácsolásában hallgattuk meg Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk c. versét.

Kedves meglepetés volt, a ballagók búcsúdala. Az ünnepség végén Kerékgyártóné Maka Erzsébet igazgatónő beszélt az ünnepetekhez. Jókívánságokkal bocsátotta útra az elköszönő diákokat.

Befejezésül minden nyolcadikos elengedte a maga lufiját, s izgatottan figyelték kié száll szabadon a legmesszebbre, míg a látóhatárról el nem tűnt.

Pintérné Fürt Judit